Bár több mint 10 éve, hogy Kanadában jártam, máig is egyik legérdekesebb élményemnek tartom az edmontoni falumúzeum, vagy ahogy ők nevezik az Ukrainian Cultural Heritage Village látogatását.
Akár a szokásos skanzen is lehetne, de mégsem az. Egy nagyszerű otlet révén jóval több annál. Az itt dolgozó embereknek az a munkájuk, hogy korabeli módon éljenek.
A zsellérasszony földbe vájt házban él, és egész nap a földet műveli, mert az államtól úgy kaptak négyszer annyi földet, mint amennyi pénzük volt, ha egy éven belül feltörik és megművelik, ehhez viszont (pl. hogy vetőmagot vásároljanak) pénz kell, ezért a férje elment a vasútépítéshez dolgozni, és majd csak hónapok múlva jön haza.
A csendőr felesége most már büszkén sétálgat, de éveken át egyedül élt Londonban, amire a férje végre kihozathatta, mivel amikor felvették az egyenruhások közé, „nőtlennek” kellett lennie.
A parasztasszony hétfőn mos, kedden vasal, szerdán kenyeret süt … minden napra megvan a beütemezett tennivalója.
A vasútállomáson a pénztárostól megtudtuk, hogy az állomásfőnököt elhagyta a felesége; a boltos nem fogadja el a pénzt, ha nem látja rajta a jó öreg György király arcmását, és a frissen bevándoroltak abban a biztos tudatban sátoroznak megvásárolt telkeiken, hogy itt enyhék a telek – a bevándorlási hivatalban legalábbis ezt mondták nekik, amikor ide, nyugatra csábították őket. Azt már tudják, hogy a nagy bevándorlási boom miatt akár évekbe is beletelhet, mire házat tudnak építtetni maguknak, az viszont majd csak az első tél meglepetése lesz, hogy bizony itt nem ritka a sok hó és a mínusz 10-20 fok.
Mindenkinek megvan a maga alaptörténete, de ha beszélgetés közben elkanyarodunk tőle, lelkesen improvizálnak. Semmilyen magyarázó tábla vagy idegenvezető nem tudott volna ennyi információt maradandóan megosztani velem, mint az a sok-sok jó ízű beszélgetés, amit a falu „lakóival” folytattunk. Mindig az időjárásnak, a naptárnak megfelelően élnek. Lelkes önkénteseket, nyári szünet alatt érdeklődő gyerekeket is szívesen befogad egy-egy "család". Ki-ki saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen is volt villany, folyóvíz, telefon nélkül élni, állatokat gondozni, kertészkedni, szekéren utazni vagy gyalog közlekedni.
Vajon milyen lehet a falu most, így karácsony táján?