Jó pár évvel ezelőtt meghívót kaptam Magyarországon élő kanadai barátaimtól egy Leap-year party-ra. Fogalmam sem volt róla, hogy mit is üdvözölhetek e néven, de persze idővel minden kiderült.
A „leap year”-hez, azaz szökőévhez, Amerikában és Kanadában a béka kötődik – mivel mindkettő ugrik. Így aztán zöld meg békás cuccokban feszítettünk – emlékszem, az akkor 10 éves fiamnak festettem egy remek békás pólót, magamnak meg egy békás medált készítettem a zöld pulóveremhez -, „békacombot” ettünk „mexikói ugróbab” salátával, békás tányérból kínálta magát a pattogatott kukorica és békazöld volt a szívószál. Békát hajtogattunk papírból, és a szőnyegen térdelve ugróversenyt rendeztünk velük, meghallgattuk a Békakirály című mesét, és magyar meg angol békás dalokat énekeltünk.
Azóta a mi családunkban is hagyománya van a szökőév partinak. Idén is megrendeztem, igaz, nem 29-re esett (sőt még csak nem is a hivatalos szökőnapra, azaz 24-re), de volt szökőév kvíz, békás memory és tavaszi, mocsaras rétnek kialakított büféasztal.
Az est nagy részében pedig lelkesen roptuk a salsát!
.jpg)
