Így színes a világ

 Apu megkért, hogy készítsek valami húsvéti apróságot konyhások számára, akiktől az ebédet hordja, és akik olyan lelkesen kényeztetik.
A szerkesztőm megkért, hogy írjak neki egy cikket húsvéti barkácsolásra.
A fiam meg húsvét előtt indult vissza egy kis látogatásra Shanghaiba a barátnőjéhez és az ottani kollégákhoz.
Tehát valami olyan kellett kitalálnom, ami mutatós, nagyobb tételben is könnyen elkészül, ráadásul még jól szállítható is. Így születtek ezek a kartonpapírból kivágott, vastag tűvel kiszúrkált , megmintázott húsvéti tojások.

 A harmonikanyuszikat már csak magánszorgalomból készítettem. Azóta is ott díszelegnek az asztal közepén, egy tál dióba beleállítva. A kertbe csak a fotózás kedvéért költöztek ki egy kis időre.

Lecseréltem az ajtódíszemet. Az előző még a farsangot hirdette, ez az új már a tavaszt csalogatja.

Hungarocell karika, egy pár teatasak (ez ki nem maradhat!), krepp-papír, rafia, csak ennyi kellett hozzá. Akinek a fázisfotók alapján még kevés az információ a Natúrsziget weboldalán elolvashatja az elkészítés részletesebb leírását is.

Jó pár évvel ezelőtt meghívót kaptam Magyarországon élő kanadai barátaimtól egy Leap-year party-ra. Fogalmam sem volt róla, hogy mit is üdvözölhetek e néven, de persze idővel minden kiderült.
A „leap year”-hez, azaz szökőévhez, Amerikában és Kanadában a béka kötődik – mivel mindkettő ugrik. Így aztán zöld meg békás cuccokban feszítettünk – emlékszem, az akkor 10 éves fiamnak festettem egy remek békás pólót, magamnak meg egy békás medált készítettem a zöld pulóveremhez -, „békacombot” ettünk „mexikói ugróbab” salátával, békás tányérból kínálta magát a pattogatott kukorica és békazöld volt a szívószál. Békát hajtogattunk papírból, és a szőnyegen térdelve ugróversenyt rendeztünk velük, meghallgattuk a Békakirály című mesét, és magyar meg angol békás dalokat énekeltünk.
Azóta a mi családunkban is hagyománya van a szökőév partinak. Idén is megrendeztem, igaz, nem 29-re esett (sőt még csak nem is a hivatalos szökőnapra, azaz 24-re), de volt szökőév kvíz, békás memory és tavaszi, mocsaras rétnek kialakított büféasztal.
Az est nagy részében pedig lelkesen roptuk a salsát!

Egy-két személyes háztartásokban gyakran gond, hogy vannak olyan ételek, amelyeket nem lehet, vagy egyszerűen nem érdemes kis adagban elkészíteni. A maradék húslevest ugyan le lehet fagyasztani, de mi a helyzet a pizzával, tortával, tejfölös levesekkel?

Kovácsoljunk a szükségből erény, osszuk meg valakivel az étkezést. Hívjunk meg valakit magunkhoz, aki nem lakik túl messze, vagy kínáljuk fel neki elvitelre az ételt: „Holnap pörkölttortát készítek, de nekem biztosan sok lesz. Szívesen adok egy-két adagot, ha holnap délben elugrasz érte.”

Ki tudja, lehet, hogy legközelebb minket is meglepnek egy hasonló felajánlással.

(Fénykép: Edenkert.hu)

Túl vagyunk a Valentin-napon, ki-ki vérmérséklete szerint. Akkor most várunk a következő hivatalos alkalomra, amikor a konvencióknak megfelelően kimutathatjuk a szeretetünket? Ugye hogy nem. Gondolom, sokan vannak, akik ilyenkor elhatározzák, hogy ezentúl majd gyakrabban visznek egy-egy szál virágot vagy küldenek egy képeslapot a párjuknak. Majd. Mert pont most éppen nincs rá idő. Észrevettétek már, hogy mindig „pont most” van?
Egy dolgot érdemes átvenni a hivalatos ünnepektől. A tervezhetőséget. Jó dolog a spontenaitás, de nagyon gyakran pont emiatt nem kerül sor a megálmodott dolgokra. Viszont ha valamilyen keretet adunk neki, beütemezzük, sokkal biztosabb a megvalósítása is.
Szeretnél több időt tölteni a pároddal, de úgy érzed nincs rá idő? Tervezzétek be az életetekbe ezeket az együttléteket. Üljetek le, és képzeljétek el, mit tennétek, ha lenni 12 lehetőségetek, hogy bármit megtegyetek, amit szeretnétek. Hat lehetőséged van neked, hat a partnerednek. A hat lehetőség között legyen olyan, amelyik ingyen van vagy nagyon olcsó, de igen értékes számotokra. Legyen olyan, ami otthon megtehető, meg olyan is, amelyhez ki kell mozdulni otthonról.
Néhány ötlet:
- társasjáték est
- vacsora egy elegáns étteremben
- színház
- séta a lakóhelyünk környékén
- gombaszedés
- összegyűlt fényképek rendezgetése
- egymás hobbijának kipróbálasa
A 12 kívánságot, álmot, ötletet írjuk le, és tegyük be egy-egy borítékba. Ha tehetjük, foglaljunk helyet az étteremben, ahova készülünk, vagy vegyük meg előre a jegyet az előadásra, s mindjárt az igazolószelvényt is tegyük be a borítékba.
Dátumozzuk be a borítékokat, legalább hónap szinten, de ha úgy érdekesebbnek találjuk, elsején akár véletlenszerűen, húzással is eldönthetjük, mi legyen az adott hónap randi-programja. Ha már kezünkben az e havi boríték, fixáljuk le a pontos dátumot, ha még nem tettük. Így már a hónap első napján van egy programunk és egy hozzá tartozó napunk, ami tervezhető, amire minden szinten előre tudunk készülni.
Kellemes együtt eltöltött napokat és jó szórakozást!

(Kép és ötlet innen)

Harrach Ágnes 17 éves korában kezdett ismerkedni a svéd nyelvvel és kultúrával, s mára már életének minden részét átszövi a skandináv ország iránti őszinte érdeklődés és szeretet. Számtalan alkalommal tett már utazásokat Svédországban, s ezeken az utakon rengeteg fénykép is készült.
A Nils Holgersson nyomában című fotókiállítás Selma Lagerlöf majd mindenki által ismert hősének kalandos utazását követi végig a helyszínek mai arculatának bemutatásával.
A kiállítás, mely Budapest számos könyvtárát megjárta már, most a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Békásmegyeri fiókkönyvtárában tekinthető meg, 2012. február 1. és március 31. között.

A kényelem a kényeztetés fontos része. Ma már szinte minden házhoz hozatható – ebéd, ruha, színházjegy… De mi a helyzet a kényeztetéssel? Fodrász, manikűr, masszázs? Shanghaiban, ahol a kiszolgálás mindenek felett áll, már erre is van példa. A Happii Woman cég házhoz hoz mindent, amit csak egy spaban szeretünk. Igazi spa hangulatot varázsolnak a lakásban – aromaterápiás masszázs, manikür, szőrtelenítés az otthon kényelmében és egy profi tapasztalatával. A cég még spa partikat is szervez, ha valaki kedvenc barátnői társaságában szeretne megszépülni.
Te mit szólnál egy ilyen szolgáltatáshoz?

A születésnapi tortát természetesen meg is rendelhetjük, de igazán egyénre szabott akkor lesz, ha mi magunk készítjük el a kis ünnepeltnek. Ráadásul egy kis ötlettel mindjárt ajándékot is rejthetünk a tortába, helyesebben mondva a tortára.
Készítsük el a születésnapos kedvenc tortáját – vagy keressünk valami újat, finomat és könnyűt.
Keressünk az ünnepelt kedvenc mesefiguráit ábrázoló képeket az interneten, és nyomtassuk ki a tortának megfelelő méretben. Ha van a kedvencet ábrázoló szalvétánk vagy csomagolópapírunk még jobb, akkor használhatjuk azt is.
Fóliázzuk le a kiválasztott képeket. Ezt megtehetjük mi magunk is, ha van fóliázó gépünk, vagy vigyük el egy fénymásoló irodába, ahol fóliázással is foglalkoznak. A lefóliázott képeket ollóval szabadon, megfelelő formára vághatjuk, és a tortakrémbe „ragaszthatjuk”. Az így elkészített, mesés tortának garantált sikere lesz a gyerekek körében.
(Radicsné-torta.jpg)
A torta elfogyasztása után a műanyag dekorációt mossuk le mosogatószeres vízzel. A kisebb darabokra ragasszunk megfelelő méretű mágneslapot, és máris kész a hűtőmágnes. A torta tetején lévő nagyobb kép a négy sarkán mágneslappal ellátva szintén lehet a hűtőszekrény vagy a gyerekszobai mágnesfal dekorációja.
De használhatjuk a továbbiakban tányéralátétnek is. Még mutatósabb, ha mindjárt elkészítjük a hozzáillő, kisebb méretű (kb. 9 cm-es) négyzet vagy kör alakú poháralátéteket is.
Ha van kedvünk, egész sorozatot is készíthetünk a poháralátétekből, különböző mesefigurákkal, s a szülinapi buli végén minden kis vendég hazaviheti a sajátját.
(Az ötletet és a fényképet Mátraházi Beatrixtól kaptam)

Írd le az emlékeidet, amelyek az év során örömet szereznek számodra, amelyekre jól esik visszagondolni, amiről szívesen beszélgetsz. Gyűjtsd őket egy eldugott helyen - egy szép cipősdobozban, egy nagy befőttes üvegben (én mindig a szomszédos cukrászdából szerzem be az 5 literes befőttes üveget, ha ilyesmire van szükségem).
Szilveszterkor, a születésnapodon, vagy más fontos évfordulón aztán vedd elő és olvasd újra a gyűjteményedet. Így jó emlékekkel búcsúzhatsz az eltelt évtől, s feltöltődve kezdheted az újat. Még nem késő elkezdeni az emlékgyűjtést 2012-re.

(Ötlet és kép: daisypick.blogspot.com/)

Sok családban állandó bosszúság, hogy folyton mindenhol ott hevernek a gyerekholmik, amelyeknek valójában a gyerekszobában lenne  a helyük.
Íme, egy egyszerű tipp a probléma megoldására: Helyezzünk el egy nagy méretű, csinos kosarat vagy más, szobába illő tárolót, például egy dizájnosabb szennyestartót a nappali ajtaja mellett. Ebbe kerül minden, ami igaziból a gyerekszobába tartozik, és jártunkban-keltünkben itt-ott a kezünk ügyébe kerül: furulya, képregények, játékok, iskolaszerek, elszórt ruhadarabok stb. Esténként, vagy legkésőbb szombaton délelőtt minden gyerek kiválogatja belőle a saját holmiját. Ha valami még szombat délben is kosárban marad, a tulajdonosa már csak extra házimunka ellenében válthatja ki.
(Ötlet forrása: simplify daily)
Kép forrása: http://picklebums.com

Igen, tudom, a hagyománytisztelő és szorgalmas emberek a hétvégén már leszedték a karácsonyfát, és eltették a karácsonyi díszeket is. Elbúcsúztunk a karácsonyi hangulattól, egy időre elfelejtjük a decemberi nagy rohanást, vásárlási lázat, kampányszeretetet is.
Sokszor hallottam, olvastam decemberben, hogy miért alkalomhoz kötötten - karácsonykor, Valentin-napon, Anyák napján - mutatjuk ki túláradó módon a szeretetünket. Miért nem áramoltatjuk egész évben azok felé, akik megérdemlik.
Mivel én sem vagyok a szeretet kampányszerű kimutatásának híve, már több tíz évvel ezelőtt létrehoztuk barátnőmmel a Lestyán-napot. Lestyánról azt kell tudni, hogy mindig ünnepelhető, valahányszor szeretnénk meglepni valakit egy kis aprósággal :- ) (Hogy miért pont Lestyán-nap, annak hosszú története van, melyben fontos szerepet játszik egy hátizsákos kirándulás a bolgár hegyekben és az akkor még meg sem született Vilmos herceg is. De ez a mostani eszmefuttatásom szempontjából nem lényeges.)
Lestyán-nap mellé pedig kitaláltam egy új köszöntést is. Boldog mindennapot!
És hogy ne csak elmélet maradjon mindez, gyorsan alkottam is két képeslapot, amivel már el is küldtem aktuális jó kívánságaimat.

Sok-sok éve már, hogy szilveszter vagy új év táján listába szedem az éves „fogadalmaimat”. Nem is fogadalmak ezek, inkább vágyak, elképzelések, álmok. Azt nem mondhatom, hogy célok, mert ahhoz sokkal konkrétabban kellene foglalkoznom velük. És mivel nem célok, hát a legtöbbje nem is valósult meg, hiába vetettem be a "Sült galamb" módszert :- )
Idén úgy döntöttem, változtatok a módszeren. Nem teszek fogadalmakat, csak elhatározásokat, abból is keveset. Aztán, ha a dolog működik, apránként jöhet hozzá több is.
Az idei év egyik nagy elhatározása, hogy módszeresen végigmegyek az egész lakáson, és szigorú szemmel átnézem, mi az, ami felesleges az életemben. Konyhafelszerelések, soha nem használt bizsuk, pendrive-okon felhalmozódott, letöltött fájlok, egyszer (sem) olvasott könyvek, ősrégi videofelvételek, magnószalagok...
A kihívás kettős: először is meg kell látnom és el kell engednem ezeket a dolgokat, másodszor pedig meg kell találnom azt a helyet, személyt, helyzetet, ahol esetleg pont ezekre van szükség, és szívesen fogadják.
Így aztán az öröm is kettős lesz – azé is, aki kapja, és az enyém is, hogy jobb helyre kerülnek a tárgyak, amelyek nálam csak porosodtak, és távozásukkal friss energiákat vonzanak be az életembe.

Bár több mint 10 éve, hogy Kanadában jártam, máig is egyik legérdekesebb élményemnek tartom az edmontoni falumúzeum, vagy ahogy ők nevezik az Ukrainian Cultural Heritage Village látogatását.
Akár a szokásos skanzen is lehetne, de mégsem az. Egy nagyszerű otlet révén jóval több annál. Az itt dolgozó embereknek az a munkájuk, hogy korabeli módon éljenek.
A zsellérasszony földbe vájt házban él, és egész nap a földet műveli, mert az államtól úgy kaptak négyszer annyi földet, mint amennyi pénzük volt, ha egy éven belül feltörik és megművelik, ehhez viszont (pl. hogy vetőmagot vásároljanak) pénz kell, ezért a férje elment a vasútépítéshez dolgozni, és majd csak hónapok múlva jön haza.
A csendőr felesége most már büszkén sétálgat, de éveken át egyedül élt Londonban, amire a férje végre kihozathatta, mivel amikor felvették az egyenruhások közé, „nőtlennek” kellett lennie.
A parasztasszony hétfőn mos, kedden vasal, szerdán kenyeret süt … minden napra megvan a beütemezett tennivalója.
A vasútállomáson a pénztárostól megtudtuk, hogy az állomásfőnököt elhagyta a felesége; a boltos nem fogadja el a pénzt, ha nem látja rajta a jó öreg György király arcmását, és a frissen bevándoroltak abban a biztos tudatban sátoroznak megvásárolt telkeiken, hogy itt enyhék a telek – a bevándorlási hivatalban legalábbis ezt mondták nekik, amikor ide, nyugatra csábították őket. Azt már tudják, hogy a nagy bevándorlási boom miatt akár évekbe is beletelhet, mire házat tudnak építtetni maguknak, az viszont majd csak az első tél meglepetése lesz, hogy bizony itt nem ritka a sok hó és a mínusz 10-20 fok.
Mindenkinek megvan a maga alaptörténete, de ha beszélgetés közben elkanyarodunk tőle, lelkesen improvizálnak. Semmilyen magyarázó tábla vagy idegenvezető nem tudott volna ennyi információt maradandóan megosztani velem, mint az a sok-sok jó ízű beszélgetés, amit a falu „lakóival” folytattunk. Mindig az időjárásnak, a naptárnak megfelelően élnek. Lelkes önkénteseket, nyári szünet alatt érdeklődő gyerekeket is szívesen befogad egy-egy "család". Ki-ki saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen is volt villany, folyóvíz, telefon nélkül élni, állatokat gondozni, kertészkedni, szekéren utazni vagy gyalog közlekedni.
Vajon milyen lehet a falu most, így karácsony táján?

Új forma a láthatáron. Az alap itt is egy négyzet. Mind a négy sarkát behajtjuk, aztán kettő sarkot még egyszer.

Készülhet téglalapból is, akkor hosszabb lesz az elkészült elem.

Mire ezekkel a hajtogatásokkal elkészülünk, már itt is a karácsony, lehet díszíteni a fát. A Tietek milyen lesz?

Franciaországban hallottam ezt a szellemes ötletet, mely, elhagyva a szertelen költekezést, az egymásnak adott ajándékot ismét szeretetünk személyes üzenetévé varázsolja.
Barátok, rokonok megegyeznek, hogy nem vásárolnak egymásnak semmi újat, hanem már meglévő dolgokat ajándékoznak egymásnak. Ez lehet egy ruhadarab, könyv, társasjáték, zene CD, ital, édesség vagy bármi más. Csak két szabálynak kell eleget tennie:

1. Az ajándék férjen bele egy bevásárlótáskába (hogy ne váljon ismét egyre nagyobb tárgyak cseréjéből adód versengéssé),
2. az ajándékozó szeresse az adott tárgyat, így egy erős „szeretetkör” jön létre.

Van-e annál szebb üzenet, mint lemondani például barátnőnk kedvéért egy kedves tárgyunkról, melyről tudjuk, hogy ő is a szívébe zárta…

Na, és ez hogy tetszik?

Az 5. csillag továbbfejlesztett változata. A középső részt alul, két oldalt visszahajtottam.

MEGHÍVÓ
Adventi vasárnapok a káptalantóti Liliomkertben a már hagyományos rend szerint
és - idén először - adventi szombat-vasárnapok Óbudán a Fő téren,
november 26-tól a Liliomkert portékáival, hangulatával fűszerezve

Meghívást kaptunk és elfogadtuk, hiszen a városi népet nekünk (értsd: a vidéki termelőknek) kell termelői élelemmel ellátni, már persze azokat, akik ezt igénylik. Kezdődjön hát az együttműködés!

Családias, meghitt, szeretetteli légkör - ez a cél, ahogy a Liliomkertben megszoktuk. Ezúttal, elsőként, példa értékkel a főváros egyik legszebb terén az óbudai középiskolák diákjai készítenek díszeket olcsó, természetes anyagokból, háztartási 'nemes' hulladékból és dekorálják az árusító pavilonok felületeit.
A kerület lakóit pedig arra kérjük, süssenek finom, házi sütiket az adventi hétvégékre! Sszükségünk van egymásra, vidéknek és városnak, az idősebbek tudására, tapasztalatára, a fiatalok lendületére. Korcsolyázunk, szól a zene, lesz persze forralt bor és lacipecsenye. Legyen mellé, és a karácsonyfa alá finom házi süti is!

Küldjétek el a meghívást óbudai ismerőseiteknek!
Kérjük őket és Titeket: kotorjátok elő a fiókból a régi karácsonyi sütik receptjeit, süssétek meg és hozzátok ki a térre, örvendeztessetek vele minket, egymást!
Mutassuk meg, hogy a fővárosban is létezhet családias légkör!
Köszönettel: Ildikó
harmathyildiko@gmail.com
30/266 07 06

Hasonlít az előző hajtáshoz, de most az egyik fület előre hajtjuk, a másikat hátra.

Mivel ritkán találkozunk, már november közepén megleptem a nővéremet és egyik kedvenc barátnőmet egy-egy adventi naptárral. Elvégre hol van az megírva, hogy csak gyerekek kaphatnak ilyet.
Az ő naptáruk azonban nem csokoládét rejtegetett. A koszorú alakban elhelyezkedő 24 csipeszben egy-egy tasak tea kelleti magát. Remélem, a decemberi hajtás közepette lesz idejük arra, hogy minden nap találjanak egy negyed órát, amikor békésen leülhetnek egy csésze tea mellé.

Barátnőm, akit éppen most kapott el a teatasak hajtogatási láz, egyből meg is jegyezte, hogy jó lett volna, ha minden zacskó tea mellett van még hét üres teatasak is. Micsoda ötlet! Jövőre talán már így készítem. Akkor teázás közben akár el is készülhet minden nap egy-egy csillag.
Nővérem viszont azt vetette fel, hogy miért mindig "kapunk" az adventi naptárral, miért nem „adunk”inkább. Gyorsan el is kezdtem ötletelni. Hirtelenjében ezek jutottak eszembe:

• Karácsonyfa puzzle 24 darabból – minden nap hozzáteszünk egy részletet, karácsonyra összeáll az egész fa
• Csupasz karácsonyfa rajz, amire minden nap rajzolunk egy-egy újabb díszt
• 24 csillag alakú kartonlap. Minden nap felírjuk rájuk az aznapi jó cselekedetünket, s felragasztjuk az ablakra, tükörre
• 24 képeslap egy dobozban – minden nap elküldünk egyet valakinek, akire már régóta nem jutott időnk

Nektek milyen ötleteitek vannak?

Még mindig az alap sátorhajtás. Az előző heti "izgalmak" kipihenésére, most itt van megint egy egyszerűbb változat. Csak aláhajtjuk mindkét szélét...

Az adventi időszak a békéről, egymás felé fordulásról, meghittségről szól. Milyen jó is az, amikor sikerül közösen leülni a vacsoraasztal mellé, és utána is nem felpattanni, hanem még jól esően beszélgetni és egymásra figyelni.
Még szebbé tehetjük ezt az ünnepi időszakot, ha elgondolkodunk azon, mi mindent köszönhetünk meg egymásnak. Készítsünk elő színes cédulákat, tollakat és egy szép tálat vagy üveget, és kezdjünk el köszöneteket írni egymásnak. A cédulákat összehajtogatva gyűjtsük, és karácsony este aztán kibontogathatjuk őket – minden más ajándéknál nagyobb öröm lesz a szeretteinktől kapott sok-sok melegség.
Legyenek az üres cédulák szem előtt, hogy napközben is ráírhassuk, ha eszünkbe jut valami újabb dolog, amiért köszönetet mondhatunk. Csak elkezdeni nehéz - meg a végén abbahagyni, annyi szép érzés jön elő, ha belekezdünk.

Írhatjuk az üzeneteket névvel vagy névtelelenül is - utóbbi esetben jó játék közösen kitalálni, hogy kitől is származik az adott köszönet.

(Fotó innen: kanuhawaii.org)

Na, ez már egy kicsit trükkösebb hajtás. Itt is az alap háromszög formából indulunk ki, és csak az egyik felső fület hajtogatjuk.

Két újabb behajtás következik. Ugye, tudjátok még követni?

Megint, immár hatodik alkalommal, remek hosszú hétvégét töltöttünk Szulokon.
Három éve még azt sem tudtam, hogy ez a kis falu egyáltalán létezik, mára meg életem egyik fontos helyszínévé vált. Évente kétszer itt gyűlünk össze néhányan, kreatívok, és osztjuk egymásnak a tudományunkat. Mert mindenkinek más az erőssége – van, aki profi gyöngyös, más klassz könyveket köt, vagy égethető gyurmából készít csodás mütyüröket. Néhány technikánál nem is a módszerek ismerete a fontos, csak a hely szelleme, ami alkotásra buzdít. Ilyen a kavicsfestés vagy a teatasak hajtogatás. De nemezeltünk is már, dekopázsoltunk, gravíroztunk, nádat fontunk – talán csak döglött elefántból rózsacsokrot nem készítettünk még. Mégis mindig akad valami új technika, vagy már ismert technika új alkalmazási módja, amivel bővíthetjük a tudásunkat.
Hozzá jókat beszélgetünk, nevetünk, eszünk, játszunk – és feltöltődünk néhány hétre energiával. Aztán már lehet is tervezgetni a következő találkozást.
Egyszerű fórumozásnak indult, mint annyi másik. Aztán az internetről kiléptünk a való világba, s mára már barátságok sűrű szövedéke alakult ki közöttünk.
 

Nem sok változás, ha még egy fület behajtunk. Vagy mégis?