Végy egy kisebb falut, kapd a nyakadba a lábat, és kopogj be minden házba.
Kérdezd meg, van-e valaki, aki játszik valamilyen hangszeren, és szívesen kamarazenélne.
Így kezdődik egy „tündérmese”.
A folytatásból aztán kiderül, hogy az emberek nem csak hangszeren játszanak, hanem festegetnek, ékszert készítenek, csodás rongyszőnyegeket szőnek, titokban verset írnak vagy baletteznek is. És van, aki mindebben meglátja a fantáziát, és azt mondja, miért ne mutatnánk meg mindezt egymásnak és a nagyvilágnak?
Valahogy így született az első Művészet a faluban rendezvény a német Oberheimbachban. Először csak önmaguk örömére mutatták be a falu lakóinak alkotásait, s egymást szórakoztatták a közösségből kikerült előadóművészek, de nagyon hamar szárnya kapott a hír, s mára már egész Németországból érkeznek látogatók a nyaranta megrendezett két napos rendezvényre, ahol még mindig szigorúan érvényes a szabály: csak a falu (volt vagy jelenlegi) lakóinak alkotásai, illetve előadóművészei kápráztatják el az idelátogatókat.
